Zotya rovata

Ridegtartás  

Miután jól rákaptam a szakácskönyvolvasásra, több, a tésztafélékkel, valamint az olasz konyhával foglalkozó könyv után ezt a receptet kezdtem hiányolni a gyűjteményekből.

Vár sok félelem, bűn,

1. Münchenben habarodtam bele a brokkoliba és a semmihez nem hasonlítható aromájú rókagombába. Miután rájöttem, hogy együtt csak egymás előnyös ízkaraktarét erősítik, már egyenes volt az út az alanti kis egyszerű szösszenet elkészítéséhez. 

Málta de jó

Fölsír az erdő könny hull a lombokról

hol földet ér ott szörnyű vihar tombol

álomszerűvé válik a sebesült táj

mindenkinek most fájjon ha nekem is fáj

----------------------------------------------------- 

Fertőz az erdő kór hull a lombokról

hol földet ér ott szörnyű ragály tombol

börtönszerűvé válik a sebesült táj

nincsen kiút innen még ha nagyon is fáj 

-----------------------------------------------------

Felbőg az erdő harag hull a lombokról

hol földet ér ott szörnyű parázs tombol

felperzselődik végleg a sebesült táj

otthontalanná válsz még ha nagyon is fáj 

-----------------------------------------------------

Forrong az erdő vér hull a lombokról

hol földet ér ott szörnyű halál tombol

rémálomízűvé vált a sebesült táj

mind meghalunk most már még ha nagyon is fáj 

-----------------------------------------------------

Forrong a sűrű erdő a sebesült tájra ma átok száll

lám, meghalunk, hát mindenkinek most fájjon ha nekem is fáj

Fölsír az erdő: ránk szép jövő nem vár

otthontalanná válunk e földön már...

Mivel az idei tél legfeljebb ha három-négy napra korlátozódott, úgy a tavasz már alighanem elkezdettnek tekinthető egy ideje. S ilyenkor az én szívem már úgy repes, mert friss és zamatos alapanyagok teljes tárháza kezd rendelkezésemre állni, bár ahhoz némi pénznek is rendelkezésre kéne állni, mert a tavaszi primőrárut drágán mérik a zöldségesnél. Nem mintha bármi más olcsó lenne.

Úgy alakult az életünk egy nyáron, hogy tekintélyes mennyiségű szarvasgombágoz jutottunk nem egészen véletlenül, de nem is kis szerencsével. Állítólag így adja ki legjobban saját ízét.

Tulajdonképpen az alant olvasható Sóhordó-leves mintájára alkottam Münchenben, miközben a Candidstrasse vidám nyáresti kamionforgalma muzsikált a fülembe.

Hajamat ma környűlszödik,

Szegedre kerülvén tértem át a viszonylagos gasztronómiai önellátásra. Bizonyos fortélyok elsajátításában az első hónapokban sokat segített későbbi lakótársam, egyik első ottani jóbarátom, Orcsik Roland. Az itt olvasható, vidám karriert befutott recept alapját közösen alkottuk meg egy nagy marék, előző napi rántottgombázásból ránk maradt gombaszárból, egy nyeszlett karfiolból, néhány szem krumpliból, meg tejfölből. A Sóhordó utcában, természetesen. A recept nagy előnye, hogy a fenti alapanyagok tiszteletben tartása mellett teljesen szabadon variálható, akár a végtelenségig is.

Nem tarthatom bent a szelet,

Elöljáróban: Ezentúl itt lehet majd olvasgatni az eredetileg az iwiw üzenőfalán felbukkant, ilyen-olyan rém-rímeket, mindenki épülésére és szórakoztatására... Olvassátok szeretettel!